Az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójára emlékeztek Beleden

Tisztelet azoknak, akik 1956-ban felemelték a szavukat, és tisztelet azoknak is, akik ma is őrzik a szabadság lángját a lelkükben! Vannak napok, amelyek nem múlnak el. Nemcsak a könyvek lapjain élnek tovább, hanem a szívünkben is – fogalmazott Odoricsné Buthi Krisztina az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett beledi ünnepségen.

Október 23-án a félelem mögül előlépett a bátorság, és a csendet felváltotta az igazság kimondása – tette hozzá a rendezvény szónoka. Beled alpolgármestere szerint nem hősök indították el a 69 évvel ezelőtti eseményeket, hanem hétköznapi emberek. Kik voltak ők? Egy tanár, aki nem akart tovább hazugságot tanítani; egy munkás, aki nem akarta, hogy idegen hatalom döntse el, mi a jövő; egy diák, aki hitt benne, hogy a szó ereje nagyobb lehet, mint a fegyver.

– És bár a forradalmat leverték, 1956 nem lett vereség. Mert az a szabadságvágy, ami akkor fellángolt, azóta is bennünk él. Az ő bátorságukból nőtt ki a mi demokráciánk, a mi mindennapi szabadságunk – fogalmazott. Odoricsné Buthi Krisztina a ma emberének felelősségéről a következőket mondta: Nem szabad felejteni, sőt nemcsak emlékezni kell, hanem érteni is, mit jelent a szó: szabadság.

Akkor és most
Régen az emberek azt szerették volna, ha idegen hatalmak nem szólnak bele az életükbe. 1956 ma inkább a mindennapok csendjében él. Szabadnak lenni ma azt jelenti, hogy önállóan gondolkodhatunk, választhatunk, tanulhatunk, álmodhatunk, és kimondhatjuk, amit érzünk. 1956-ban a szabadság azt jelentette, hogy az emberek kimondhatták végre azt, amit addig csak gondolni mertek. Ma talán azt jelenti, hogy megértjük, amit kimondasz, hogy meghalljuk egymást, és nem félünk a másik véleményétől.

Beled alpolgármestere arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy a szabadság soha nem egy emberé, hanem mindannyiunké, ezért tiszteljük mások szabadságát. A szabadság nemcsak a nagy pillanatokban él, ott van a hétköznapokban is: amikor tanulunk, dolgozunk, amikor kimondjuk az igazat, amikor segítünk valakinek, vagy megvédjük azt, aki gyengébb. Szerinte a forradalmi események egyik legfontosabb tanulsága, hogy szabadnak lenni annyit is jelent, hogy van hitünk a jobb jövőben. 

-  Ne engedjük, hogy a közöny, a hazugság vagy a megosztottság győzzön. Ha szabadok akarunk maradni, akkor őriznünk kell mindazt, ami emberré tesz minket: az igazságot, az együttérzést, a reményt – hangsúlyozta az ünnepi szónoklat végén. Beled Város Önkormányzatának ünnepi megemlékezésén a Beledi Általános Iskola 8. osztályos tanulói közreműködtek. A rendezvényt követően a megemlékezők elhelyezték koszorúikat a városháza bejáratánál lévő domborműnél.