Beleden második éve a helyi zeneiskolásokkal közösen tartják meg a magyar kultúra napi ünnepséget

Az irodalom és a zene nyelvén ünnepelték Beleden a magyar kultúra napját. A település zenei kultúrkincséből a Napsugár Művészeti Iskola növendékei adtak ízelítőt. A muzsika mellett irodalmi felolvasás színesítette a Beledi Általános Művelődési Központban tartott megemlékezést.

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én Szatmárcsekén véglegesítette a Himnusz kéziratát. Nemzeti imádságunk kalandos utat járt be, melynek történetét Árvai Eszter elevenítette fel.

– Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Himnuszt, melynek kéziratát 1823. január 22-én véglegesítette.

A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Auróra című folyóiratában jelent meg, a kéziraton még szereplő, A magyar nép zivataros századaiból alcím nélkül. 1832-ben Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot. A Himnuszt tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, s több mint száz év után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába – mondta a művelődésszervező, majd így folytatta: – A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, melyet Erkel Ferenc, a Pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban, a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban, a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor. Hivatalos állami ünnepségen pedig először 1848. augusztus 20-án csendült fel.

A szabadságharc leverését követő elnyomás időszakában ünnepi alkalmakkor még együtt énekelték a Szózattal, később a Himnusz lett a magyarok nemzeti imádsága. Hivatalosan a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény első cikke mondja ki: Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjében. A magyar kultúráról való megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben. Szavait idézve: „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa és a világ kultúrájának.”

Árvai Eszter szerint ez a ránk hagyott gazdag örökség olyan tartást ad a ma élő embereknek, amellyel érdemes gazdálkodni, hiszen segíthet a mai gondok megoldásában is. Annak megválaszolására, hogy valójában mit is ünneplünk ezen a napon, egy kisfilmet vetített le a jelenlévőknek, melyet a Nemzeti Művelődési Intézet bocsátott a rendelkezésére, mivel a beledi rendezvény is csatlakozott – az országosan egy időben, 190 település részvételével megvalósuló – „A kultúra összeköt” elnevezésű kezdeményezéshez. A rendezvény folytatásában a művészeti iskola diákjai magyar szerzők darabjait szólaltatták meg, valamint a közönség soraiból verseket, irodalmi művekből részleteket hallhattak. Zárásként a jelenlévők felkötötték egymás kezére a nemzeti színű karszalagot, mely nemcsak az esemény emlékét idézi fel, hanem annak tudatát is, hogy „a kultúra összeköt