A beledi Molnár István és unokáinak közös fotókiállítása

Molnár István életében meghatározó jelentőségű a fotózás, de természetesen nemcsak az élő környezet szépségének megörökítése jelenti a szoros kapcsolatot unokáival, hanem a vérségi köteléken túl a természet szeretete, a soha el nem fogyó, örök kíváncsiság és környezetünk megismerésének igénye is.

A Beledi Pünkösdi Fesztivál évtizedek óta egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó programja a művelődési házban rendezett, helyi vagy beledi kötődésű alkotók munkáiból összeállított kiállítása. Molnár István rendszeresen megörvendezteti a nézőközönséget igényes, neves versenyeken előkelő helyezésekkel elismert fotóival. Az idei, 21. alkalommal szervezett Beledi Pünkösdi Fesztiválon a „Mi Rábaközünk – A kapocs, ami összeköt” címmel mutatta be képeit az érdeklődőknek.

2026 tavaszán a tárlatlátogatók nemcsak a becenevén „Lisztes” fotóit tekinthették meg, hanem már az unokák is bemutatkoztak a nagyérdeműnek. A nagypapa elárulta, hogy a gyermekek szívéhez is közel áll az otthonuk, az a tájegység, ahol élnek. A nagyszülők számtalanszor bebarangolták az unokákkal a Rábaköz legemblematikusabb helyeit. A természetszeretet és a honismeret is közrejátszott abban, hogy a fiatalok egyre nagyobb szakértelemmel készítik el a fotókat. Számos országos pályázaton díjazták és értékelték erőfeszítéseiket, egyéni látásmódjukat. Természetesen nem a dobogós helyezések elérése motiválja őket a fotózásban, de az inspiráló közeg pozitívan hat alkotómunkájukra.

A fiatalok szeretnék megismerni a régi falusi élet minden csínját-bínját, ezért Molnár István és felesége amibe csak tudja, beavatja őket. Mivel Beleden és környékén gazdag a kínálat, nincs semmi akadálya annak, hogy bemutassák a gyerekeknek a vidéki élet eszköztárát, a konyhaművészetet és a kerti munkát. Bizonyára nem sok 6–8 éves korú fiatal kéri arra a felmenőit, hogy tanítsák meg őket a kaszálásra. A nagypapa ezt egy cseppet sem bánja, mert mindjárt „két legyet üt egy csapásra”: addig is együtt lehet az unokákkal, akiknek a telefon nyomkodása helyett tovább nyílik a látóköre. Ugyancsak felejthetetlen élmény a sok közös beszélgetés. Molnár István szerint a rengeteg feltett és megválaszolt kérdés mind-mind fitten tartja az agyat, a kirándulások pedig a jó fizikai kondíciót.
– Minden érdekli őket, a legapróbb rovartól a szarvasbikáig, amelyek itt élnek a Kárpát-medencében. Kérdéseikre igyekszem kimerítő választ adni úgy, hogy abban már benne legyen a következő kérdésre való késztetés is.

„Lisztes” úgy gondolja, hogy fotóit nem igazán lehet beskatulyázni, mert szerinte a jó kép először a fejben születik meg. Kár is a szót szaporítani arra az alkotásra, amely elsőre nem szólítja meg a nézőt, mert az ilyen képet még a fotóretusáló programokkal sem lehet jobbá tenni. Unokáinak is megmutatta a helyes irányt, de elfogadja, ha valamelyikük egy-egy jelenetet épp fekete-fehérben szeretne megmutatni, mert az jobban kiadja a táj struktúráját.

Mi a helyzet a közös kiállításokkal? A későbbiekben is szeretnének bemutatkozni a nagyszülő–unoka közös tárlatokon? Molnár István szerint a folytatás azon múlik, hogy kapnak-e újabb felkéréseket, mert rajtuk nem múlik.

– Nagyon örülnék neki, hogyha lenne ilyen alkalom az unokáimnak is a bemutatkozásra.